Pápai Zsanett énekes

rés a présen: Mi az a Jazzin’ the Box és a Jazz Poetry?

Pápai Zsanett: A Jazzin’ the Box egy olyan egyedi hangzású quartet, mellyel egyrészt jazz standardeket dolgozunk fel beatbox alapra modern (pl. hip-hop) groove-okkal, másrészt számunkra kedves popdalokat „jazzesítünk”, csavarunk meg a saját ízlésük szerint. A tagok Horváth ’Tojás’ Gábor (zongora), Horváth Balázs (bőgő) / Dévényi Zoltán (basszusgitár) és Fekete János Jammal (beatbox).
A Jazz Poetryben Gödri Bulcsu versei szólalnak meg Dévényi Zoltán zenéire (gitár, zongora és elektronikus alapokkal), énekimprovizációkkal és egy Akai EWI 4000s fúvós szintetizátorral kiegészülve.

rap: Te dzsesszénekesnőnek születtél?

PZS: Dzsesszénekesnőnek biztosan nem, énekesnek talán. Legalábbis utólag azt gondolom, sejthettem volna, hogy ezzel kell foglalkoznom, hiszen gyerekkorom óta énekelni szerettem a legjobban, és sikert is arattam vele – legyen szó színjátszókörről vagy énekversenyről.
De hagytam magam félrevezetni azáltal, hogy nagyon jól ment a tanulás és sok egyéb tevékenység is, illetve rengeteg különböző dolog érdekelt (pl. festészet, pszichológia, stb.).
Így végülis racionális megfontolásokból kiindulva szereztem egy közgazdász diplomát, majd mindenféle racionális megfontolás nélkül, pusztán szerelemből elvégeztem a filozófia szakot, mire megszilárdult bennem az elhatározás, hogy a zenével akarok komolyan foglalkozni. Tehát elég későn kezdtem bele, megpróbáltam nem énekessé válni, de valahogy nem jött össze.
(Egyébként elsősorban nem jazz énekesnek, hanem előadóművésznek tartom magam. A jazz az egyik irány a sok közül, ami inspirál.)

rap: Több nemzetközi színtéren is bemutatkoztál. Melyek a legfontosabbak neked?

PZS: Fantasztikus élmény volt Joe Fondával vagy Rene Trossmannel együtt játszani.
A legfontosabb számomra mégis a párizsi koncertem, leginkább azért, mert csodálatos módon a semmiből talált rám ez a lehetőség. Párizsban valahogy megtörténnek az emberrel azok a dolgok, melyekre itthon esélye sincs, vagy évekig kellene küzdenie értük.
Mindössze egy szemesztert töltöttem kint, (a Sorbonne-on tanultam ekkor filozófiát,) mialatt az „ölembe hullott” egy önálló koncert a Music Hallban és egy saját kiállítás a Village Suisse-ben (a Cécile Charron Galériában).
Szeretem a franciákat, mert hagyják élni egymást, és hagyják, hogy megmutasd, ki vagy és mire vagy képes. Sokat tanulhatnánk tőlük.

rap: Mik a meghatározó zenék, impulzusok?

PZS: Nagyon sokféle zenét szeretek. Jazzben a kedvenceim Madeleine Peyroux és Mina Agossi – egyikük sem „tipikus” jazz énekes, mindketten különböző stílusokkal, azok egymásrahatásával kísérleteznek.
Szeretem Björköt a kreativitása miatt, Madonnát a karizmája miatt, imádom Kurt Cobaint (Nirvanán nőttem fel), s persze az olyan géniuszokat, mint Prince vagy Michael Jackson, na meg Steve Reich…
Zenén kívül leginkább Kandinszkij festészete inspirál, filozófiában Nietzsche, Deleuze, Sartre, Bergson, stb. Divatban Paco Rabanne, Jean-Paul Gaultier és újabban Kaposi Dorka, akinek izgalmas kreációit nemrégiben fedeztem fel.

rap: Hol hallhatunk téged legközelebb?

PZS: Mostanában a koncertezés kicsit háttérbe szorult az életemben, ugyanis zenésztársaimmal együtt elmélyülten dolgozunk következő projektjeinken, saját dalainkon, tehát amolyan alkotói fázisban vagyunk.
Eközben azért néhány hetente adunk egy-egy klubkoncertet, legközelebb a Jazzin’ the Boxszal például október 17-én játszunk az Almárium Bisztróban (1085 Horánszky u. 5.).
A további fellépések időpontjáról és helyszínéről a holnapomon (papaizsanett.hu) illetve a Faceboookon keresztül érdemes tájékozódni.

rap: Lemez, videó, show, kooprodukció?

PZS: Abszolút. Ezeknek a megalkotásával, előkészítésével telnek most a napok.
Nem szeretném előre lelőni a poénokat, de annyit elárulhatok, hogy a zene, amelyet most készítünk, egészen más lesz, mint bármi, amit eddig hallhattak tőlünk. Következő közös formációnkban Horváth ’Tojás’ Gábor – aki zeneszerzőként és jazz zongoristaként már rengeteget bizonyított – olyan zenét játszik, amit eddig soha, én pedig végre zeneszerzőként és szövegíróként is kifejezésre juttathatom az ízlésemet. Ezzel egy új irányba indulunk, kicsit távolodva jazztől (de megőrizve annak igényességét, szofisztikáltságát), közeledve az elektronikus popzenéhez.

rap: Vannak babonáid?

PZS: Babonásan hiszek abban, hogy ha színvonalas dolgot csinálsz, megtalálod az arra fogékony közönséget, és hogy a minőségi könnyűzenének van még jövője – akár Magyarországon is.